Egy új hobbim, a numizmatika

Mint a generációm nagyrészének, nekem is meghatározóak voltak gyermekkoromban a számítógépes játékok. Ez a hobbim bőven kitartott később is, a gimnáziumon keresztül egészen egyetemista koromig. Főként MMORPG és RPG játékokkal játszottam, mert ezeknek a világa teljesen beszippantott, imádtam egy izgalmas fantasztikus világban élni, gonoszokkal harcolni és hőstetteket végrehajtani, sokszor ebbe menekültem a szürke hétköznapok helyett. Amikor más emberekkel játszottam ezeket a játékokat, akkor még szuper közösségi élményt is adtak, így vált a számítógépezés az egyik kedvenc tevékenységemmé. Egy nagyon jó közösségbe is bekerültem az egyik MMORPG-ben, akikkel számos virtuális kalandban volt részem és közös erővel kifejezetten nehéz küldetéseket is végrehajtottunk. A heti programom rendszeres részének számítottak az ilyen csapatjátékok, így azt mondhatom, az életem részévé váltak.

Az egyetemi kötelezettségekkel és a kollégiumi életmóddal azonban egy idő után már nem fértek meg a hosszú, elmélyült játékmenetek, így ahogy magam mögött hagytam a gimnáziumi éveket, úgy a számítógépes játékok is egyre inkább háttérbe szorultak az életemben. Főleg az MMORPG-knél kell rendszeresen játszani, hogy szinten maradjon az ember és ne essen ki a közösségéből. Emellett a kollégiumba költözve nem is tudtam a jó otthoni gépemet magammal vinni, csak a laptopomat tudtam használni. Hamar éreztem az űrt az életemben, amit a számítógépes játékok hagytak, így igyekeztem keresni valami hobbit, amivel be tudom ezt tölteni. A történelem kezdett el érdekelni, mivel ezzel is egy egyfajta korábbi, más világba tudtam belehelyezni magamat. El is kezdtem különböző korszakoknak, eseményeknek és kultúráknak utánaolvasni, és ez a terület is teljesen beszippantott.

Egy elsőre kicsit furcsának hangzó része ragadott meg különösen a történelemnek, a numizmatika, azaz a régi pénzérmékkel foglalkozó tudomány. Ez a szaktudomány igen sokat tud segíteni a történészeknek, mert az uralkodók saját magukat, vagy címerüket verették általában a birodalmuk vagy királyságuk pénzérméire, így már rögtön két fontos információt is hordoznak az adott korról. Ezen túl, ha érméket más tárgyakkal együtt találnak meg, az érme segítségével a többi lelet kora is megbecsülhető. Az érmék nem csak egyszerű fizetőeszközök voltak: történelmi lenyomatok, amelyeken keresztül egy adott kor uralkodója bemutatta önmagát, hatalmát és birodalmát. Az érmeképek, feliratok, szimbólumok és a pénz anyaga mind fontos jelentést hordoznak. Amikor az ember egy régi pénzérmét tart a kezében, valójában egy darabka történelmet ragadhat meg. Az érmék által országok uralkodók, kultúrák és politikai rendszereik történetét ismerhetjük meg.

A pénzérmék története egészen az ókorig nyúlik vissza, és a pénzverés elterjedését is régóta kutatják a történészek. Kereskedésre, pénzként először kagylókat és köveket használtak az emberek, azonban ezek nem voltak sem értékállók, sem egységes értékűek. Jelen tudásunk szerint az anatóliai Lüdiában használtak először arany és ezüst ötvözetből készült pénzérméket. Innen a föníciaiak közvetítésével jutott el a pénzverés Földközi-tenger egyéb civilizációihoz, így a görögökhöz is, akik hamar meg is honosították. Tőlük, mint sok más egyebet a rómaiak átvették a pénzverést is és bevezették a híres egységes méretű ezüstpénzüket, a dénárt. A római dénár az egyik legismertebb és legértékesebb pénzérme lett, amelyet szinte minden birodalombeli kereskedő ismert és használt. Az egységes pénznem hozzájárult a hatalmas birodalom távoli és kulturálisan sokszínű területeinek egységesítéséhez, és a kereskedelem olajozottabb, egységes működéséhez.

A pénzérmék gyűjtését és a numizmatikát régen a királyok hobbijának nevezték, és a hagyomány szerint Augustus császártól ered, aki a Római Birodalom különböző területeiről kezdte el kedvtelésből gyűjteni az érméket. Az őt követő császárok is szívesen hódoltak ennek a szokásnak, és az ókor végével is a gazdagok és kiváltságosok hobbija maradt a pénzgyűjtés. Ennek az oka az volt, hogy kifejezett nehézségekkel járt más országok érméit beszerezni, hiszen a különböző országok közti kereskedelem igen alacsony szinten működött, illetve távoli területekre való utazásokat is csak a társadalom jóval kisebb rétege engedhetett meg magának, és a költségességén túl meglehetősen veszélyes is volt egy ilyen kalandba belekezdeni. Ezen túl a régi érméket a trónra lépő királyok általában beolvasztották és újraverték. A mai ismert hatalmas pénzgyűjtemények is általában középkori előkelőségektől származnak.

A numizmatika atyjának a németalföldi művészt, Hubert Galtziust tekintik. A XVI. században élt és amellett, hogy gyűjtötte, még kronológiai sorrendbe is rendezte és le is rajzolta az ókori római és a középkori pénzérmék jelentős részét. Egészen Caesartól a saját koráig terjedt a gyűjteménye és katalógusa, amit életrajzokkal egészített ki és összesen négy nyelven adta ki.

A numizmatika számomra azért vált különösen izgalmassá, mert az érméken keresztül személyes történeteket és politikai üzeneteket lehetett felfedezni. Minden érme hordoz valami egyedit: egy uralkodó arcképét, címerét, egy jelképes szimbólumot, amely a hatalom, gazdagság vagy vallásos hit megtestesítője. Ezek a részletek egy-egy korszak gondolkodásmódjáról, társadalmi rendjéről, valamint az uralkodó személyiségéről is árulkodnak. Egy-egy érme megvizsgálása olyan, mintha a múlt egy kis szeletét tartanám a kezemben, és egyenesen a múltból érkező üzeneteket próbálnék megfejteni. Összességében a pénzérme egy jó lenyomat az adott korról és az uralkodóról.

A numizmatikai olvasmányaim elkezdésében sokat segített a Procopius Numizmatika Érmebolt És Aukciós Ház weboldala, sőt, igazából az oldalukon található összefoglaló a tudományról hozta meg a kedvemet, hogy tovább olvasgassak a pénzérmékről. Ezen is túl, sok numizmatikához kapcsolódó szolgáltatást végeznek. Vállalnak értékbecslést a pénzérmékre, illetve szívesen fel is vásárolják őket. A szakmában igazán jártas, nagy múltú és híres csapatról van szó, akik rendkívül megbízhatóak az értékbecslésben és árajánlataikban, így, ha nekem lenne eladó régi pénzem, biztos hozzájuk vinném el. Ezzel szemben, ha az interneten, vagy egy régiségboltban próbáljuk eladni a régi pénzeinket, gyakoriak lehetnek az átverések. Emellett a Procopius Numizmatika érmebolt is, így árulják is a régi pénzeket, így akinek van erre a királyi hobbira pénze, válogathat az igen széles gyűjteményükből. Mivel folyamatosan vásárolnak fel érméket és papírpénzeket, minden alkalommal, amikor náluk járok, látok valami újat. Sajnos egyetemi tanulmányaim miatt még nem tudtam igazán belemerülni a gyűjtésbe, hiszen ez nemcsak időt, hanem anyagi forrást is igényel, így néhány kevésbé ritka példány beszerzése után nagyrészt a szakirodalmak és katalógusok olvasásában tudom kiélni magamat egyelőre még.

Ahogy gyerekkoromban a számítógépes játékok világában mélyedtem el, úgy felnőttként a történelem és a numizmatikai kutakodás lett az újabb menedékem. Bár a valóság talán nem olyan látványos és akciódús, mint a játékokban megélt fantasztikus világok, a történelem mélysége és gazdagsága legalább olyan lenyűgöző. Összességében bárkinek, aki a számítógépes játékok mellett, vagy helyett egy másik hobbit szeretne találni, csak ajánlani tudom a történelmet. Mindenki megtalálhatja a saját útját a történelemben, hiszen biztosan akad egy számára érdekes terület, legyen az hadtörténet, művészettörténet vagy épp a régi kultúrák tanulmányozása, emellett még az is lehetséges, hogy valakit egy specifikus régi kultúra tud megragadni, kultúrákból pedig már rengeteg létezett a Földön. Számomra a numizmatika volt az, amibe igazán bele tudtam feledkezni, bár ez eléggé speciális, ún. niche tudományág, de ezt is szívből tudom ajánlani mindenkinek.